Mosoly

Egy mosoly nem más, oly derűs és édes,
Hegyeket és völgyeket megmozgatni képes.
Szívem elolvad, ha csak rápillantok,
S az örömtől, s a csodától majd kicsattanok.

Ajkad puha, édes vonala,
Olyasmi, akár egy csillagos éjszaka.
Valódi, de mégis olyan, mint egy álom,
S benne elmerengni egyszer se nem bánom.

Felragyog a világ, ha arcod mosolyt kelt életre,
S megpihen boldogan, mintha sosem tévedne.
Pedig ő sem mindig igaz, néha csak egy játék,
Valamikor pedig egy égi ajándék.

Tettetni a mosolyt ugyan bárki tudja,
De ha valaki jól ismer, annak szíved elárulja,
S mesélheted búdat, na meg bánatodat,
Mintha bárki is érthetné buta játékodat.