Álom

Valósnak tűnik,de álmodom, tudom.
Végtelen várakozás, már nagyon unom.
Vágyom érintésed, vágyom közelséged,
Mintha nem akarnék mást, csak lehetetlenséget.
Érzem, hogy itt vagy közel, és látlak is,
Bizsergés van belül, s fájdalom csak egy kis.
Hogy nem vagy enyém, s én vagyok az oka,
Pecsétet nyomott rám a szerelem hőfoka.
Izzik testem, minden porcikám,
S emlékünkön nincs sem záram, sem porcicám.
A kulcs nálad van, csak te nyitod ki
lelkem lakatát, s megőrizzük mi.
Néha visszazárjuk, de felnyílik újra,
S miénk lehet néhány szenvedélyes óra.
Másra vágyom, nem csupán örömre,
Így nem lehetek veled mindig és örökre.
Magamhoz húzlak,s el nem engedlek,
De nehéz nem hallani, hogy azt mondod: "Szeretlek!"
Néha kinyílok neked, mint egy vad vörös rózsa,
S Te pedig nem tudsz tudomást nem venni róla.
Útjaink szétválnak, de gyakran találkoznak,
S egymás karjaiban örömről álmodoznak.