Érzek

Szavaim kifejezni nem tudják, mit érzek,
Nincs sugárzó látszata, mint az aranyló méznek.
Csacska szavalásom talán megmutatja,
S a nyájas olvasókat egy kicsit sem untatja.

Sok minden van szívemben, mely oly kimondhatatlan,
Olyasmi, mint valamely tüzesen égő katlan.
Izzik, parázslik, s lángra is kap néha,
Elbűvölő és csodás, mint egy bájos véla.

Harag, bánat, boldogság és erő,
Szavakban le nem írt ezeregy esztendő.
Rám nézel és csillogó szemeidben látom,
Hogy ez az egész csupán egy nagy álom.

Szempillám megremeg, s felnyitom szemem,
Lassacskán rájövök, ez miért történik velem.
Mosolyom eltűnik, csupán egy nagy álom,
Hogy érzésem egy versben mind megformálom.