Ökölbe szorított kezek
hihetetlen fegyverek.
Támadnak és védenek,
de csak az ártáshoz értenek.
Hirtelen haragra gerjed,
s mint a tűz, sebesen terjed.
De a víz nem oltja el,
csak a béke, a BÉKE kell.
S ha mégis ítéletidő honol,
a sok holttest elbomol.
S vérző szívek gyászolnak,
holtjaikra ráborulnak.
Mérges méregként hat
az esszencia és tudat,
hogy a halál itt van veletek,
s töri össze lelketek.
2009. július 21., kedd
Lángharag
Gondolta csucsu dátum: 20:14:00
Címkék: Versnek titulált badarságaim
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 gondolat mástól:
Megjegyzés küldése