Mi is a csók?

Mi is a csók?
Egymásra vágyó ajkak ölelése?
Ki nem mondott szavak néma kifejezése?

Lehet egy köszönés, lehet egy "szeretlek",
Lehet egy búcsú, s hogy "el nem feledlek".
Lehet egy játék, lehet egy érzés,
S hangtalanul feltett megannyi kérdés.

Lehet egy válasz, egy "igen vagy "nem" ,
Lehet egy "imádlak" és "fontos vagy nekem".
Lehet egy bók, vagy egy vigasztalás,
S hogy "nélküled az életem egy siralomház".

Lehet egy "akarlak", egy "kívánlak téged",
Lehet, hogy a világ végére is elmennék véled.
Lehet, hogy örökké, jóban-rosszban tiéd leszek,
S ellened soha, semmi rosszat nem teszek.

A csók többet mond ezer szónál,
Többer ér, mintha szent szavakat szólnál.
A csók nem más: egymásra vágyó ajkak ölelése,
S ki nem mondott szavak néma kifejezése.

Ébredés

Egy szörnyű álom után sírva ébredtem,
Nem is tudtam akkor még, hogy itt vagy mellettem.
Pergő harmat hullot, záporfolyására,
Te voltál a gyógyír, s lelkem fájdalmára.

Te voltál a napfény, mi könnyem fölszárította,
Ami arcom piros pozsgás bőrbe borította.
Te voltál a dal, mi lelkemig hatolt,
Szívem -mi eddig állt- most újra zakatolt.

Te voltál a tavasz, ki a mosolyt hozta,
Ki lelkemben a boldogság patakját kifakasztotta.
Te voltál a szél, mi a búmra lesújta,
S egemről a zord felhőket egy szálig elfújta.

S ha újra elalszom, már szépeket álmodok,
Boldogról komorba ébren sem változok.
S mikor felébredek, még mindig itt vagy velem,
A legjobb barátom?! Igen! Az vagy TE nekem!

Szívtipró

Egy augusztus éjszakán bort iszogattunk,
S a vidám beszélgetés közben el-elhallgattunk.
Ajkunk beszélt helyettünk, lázas csókban mondtad el,
S úgy éreztem akkor, mint ki a mennybe repült fel.

Hazug csók volt, hazug szavak,
Helyében csak fájdalom maradt.
S téged nem lehet hibássá tennem,
Hisz nekem kellett volna okosabbnak lennem.

Ki bort iszik, csak vizet prédikál,
S ki hiszékeny, pórul jár.
Érintésed testemnek a mennyországot adta,
De bókjaidat veled csak a bor mondatta.