Halál

Besötétedett, csak egy fény van talán,
Egy óriási könnycsepp, mi megcsillan arcán.
Könnyek, nem más, mint szín tiszta víz,
Mégis fájdalmasabb, mint a legkínzóbb kín.

Elhervad a rózsa, feketévé válik,
S elporlad a földön, egyszer csak szétmállik.
Nem lesz más belőle, csak fekete hamu,
S csak az éjszaka, mi látta, az egyetlen tanu.

Gyötrelmes napok, s a rózsa hiánya
Csökken és csökken, mintha már távol járna.
De egy kis űr mindig ott a szívben,
Mit tegyek, hogy ne maradjak örökre egy sínben?

Elmegy, s többé vissza nem hozhatom,
Egyedül muszáj lesz szárnyam kibontanom.
S elrepülök hozzá, hogy újra lássam,
S ne szenvedjek újra ekkora hiányban.