Elmentél

Elmentél, s vissza nem nézel,
Itt hagytál a borzongó sötétséggel.
Egyedül vagyok, s nem figyelsz már,
Magamra maradtam, nem érhet nagyobb kár.

Magamra maradtam, féltő tekinteted
Nem őriz többé, csak fentről engemet.
Itt hagytál, elmentél, nem kellek többé,
S kínom, bánatom nem tehetem közzé.

Hogy nem ölelsz már, nem óvsz soha,
Igaz ennek már rég lejárt a kora.
De szükségem van rád, és mindig is lesz,
S most már olyan vagy csak, mint a legapróbb nesz.

Szeretlek, és mindig is foglak,
De nem tudom, hogy most mit is mondjak.
Elmentél, s vissza nem nézel,
Itt hagytál a borzongó sötétséggel.