Csukd be a szemed egy percre, majd nyisd fel a szíved és lásd, amit én látok: érzéseket, gondolatokat, művészetet...
Néha meghalnék,
S van, hogy örök életre vágyom.
Boldog csak akkor leszek,
ha mosollyal lelem halálom...
A hónapok váltakozása újabb és újabb külsőt kölcsönöz nekem, de mindig ugyanaz a láthatatlan, megszokott, szinte már unalmas része maradok az életnek, mások életének.
Ha gyertya lehetnék, örök lánggal égnék. S mindenki szívébe melegséget vinnék.
2009. augusztus 2., vasárnap
Gondolatcsokor II.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 gondolat mástól:
Megjegyzés küldése